A határon túliak választójogáról: érvek és ellenérvek

Az Országgyűlés 2010 májusában módosította az állampolgársági törvényt, és 2011 elejétől lehetővé tette a könnyített honosítást: magyar állampolgárságot kaphat lakóhely nélkül is az, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és beszél magyarul. A szomszédos országokban élő magyarok közül sokan éltek a lehetőséggel. A döntés szinte magától vetette föl a következő kérdést: szavazhatnak-e majd az új állampolgárok a magyarországi választásokon, és ha igen, hogyan?

A nemzetközi gyakorlat

A külhoni szavazás a világban egyáltalán nem kivételes. Az International IDEA 2007-es kézikönyve szerint több mint száz ország teszi lehetővé valamilyen formában, hogy külföldön élő állampolgárai szavazzanak. A megoldások azonban nagyon különbözőek.

Néhány ország – például Olaszország, Franciaország vagy Portugália – külön választókerületeket hozott létre a külföldön élők számára, így ők saját képviselőket választanak, ami korlátozza a hazai eredményre gyakorolt hatásukat. Mások a külföldön élőket a hazai listás szavazásba vonják be. Megint mások csak azoknak adnak szavazati jogot, akik korábban az országban éltek, vagy csak bizonyos ideig engedik a külföldről való szavazást. A Velencei Bizottság választási kódexe szerint a lakóhelyhez kötött választójog összeegyeztethető az európai választási normákkal, de nem is kötelező.

Érvek a szavazati jog mellett

Az állampolgárság egysége. Ha valaki állampolgár, nehéz megindokolni, miért legyen „másodrendű”. Az állampolgárság hagyományosan a politikai közösséghez való tartozás legerősebb formája, és ennek része a szavazati jog.

A nemzeti összetartozás. Sokak számára a határon túli magyarok választójoga a 20. századi történelmi sérelmek után a nemzet politikai egységének kifejezése.

Az érintettség. A magyarországi döntések – a nemzetpolitika, az oktatási és kulturális támogatások – a határon túli közösségeket is közvetlenül érintik.

Érvek a korlátozás mellett

Ki viseli a következményeket? A demokratikus elmélet egyik alapelve, hogy aki dönt, annak a döntés következményeit is viselnie kell. A Magyarországon nem élő szavazók az adókról, az egészségügyről vagy a nyugdíjakról is döntenének, holott ezek őket közvetlenül nem érintik.

A szomszédsági viszonyok. Bizonyos szomszédos államok tartanak attól, hogy a kettős állampolgárság és a választójog kisebbségeiket egy másik állam belpolitikájának szereplőivé teszi.

A választás tisztasága. A levélben vagy külföldön történő szavazás nehezebben ellenőrizhető, mint a személyes szavazás, ezért külön garanciákat igényel a választói névjegyzék és a szavazatok titkossága érdekében.

A „tétes polgárság” gondolata

Rainer Bauböck osztrák politikatudós az úgynevezett „stakeholder citizenship” elméletét dolgozta ki: eszerint azoknak kell beleszólást adni egy közösség ügyeibe, akiknek életsorsa tartósan összefonódik vele. Ez a megközelítés nem ad egyértelmű igent vagy nemet, de segít megkülönböztetni: más a helyzete annak, aki néhány évre dolgozni ment külföldre, és más annak a közösségnek, amely generációk óta egy másik állam polgáraként él, de kulturálisan Magyarországhoz kötődik.

Mérlegelés

A határon túliak választójogának kérdése nem oldható meg pusztán jogi vagy pusztán érzelmi alapon. A jó szabályozás azt keresi, hogyan fejezhető ki a nemzeti összetartozás úgy, hogy a demokratikus elszámoltathatóság és a választás tisztasága is sértetlen maradjon. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy ehhez sokféle út vezet: a külön mandátumoktól a korlátozott szavazati jogig. A vitában ezért nem az a kérdés, hogy „mellette” vagy „ellene” vagyunk-e, hanem az, hogy melyik modell felel meg leginkább a mi helyzetünknek.