Esélyegyenlőség: a rajtvonal és a célvonal között

Az esélyegyenlőség azon ritka politikai eszmék közé tartozik, amelyre szinte mindenki igent mond. A jobb- és a baloldal, a liberálisok és a konzervatívok egyaránt elfogadják, hogy egy gyerek élete ne a születése pillanatában dőljön el. A vita ott kezdődik, amikor megkérdezzük: mit jelent ez pontosan, és mit kell tennie érte az államnak?

Három egyenlőség

A politikai filozófia legalább három fogalmat különít el.

A jogegyenlőség azt jelenti, hogy a törvény mindenkire ugyanúgy vonatkozik: senkit nem lehet hátrányosan megkülönböztetni származása, neme, vallása vagy más védett tulajdonsága miatt. Ez a modern alkotmányos államok alapja, és Magyarországon a 2003-as egyenlő bánásmódról szóló törvény is részletesen szabályozza.

Az esélyegyenlőség ennél többet kér: azt, hogy a hasonló tehetségű és szorgalmú emberek hasonló eséllyel juthassanak el hasonló pozíciókba, függetlenül attól, milyen családba születtek. Ehhez nem elég a tiltás; tenni is kell, például a korai fejlesztéssel, az iskolai felzárkóztatással vagy az ösztöndíjakkal.

Az eredmények egyenlősége azt jelentené, hogy a jövedelmek és a javak is közel egyformán oszoljanak el. Ezt a mai politikai irányzatok közül kevesen tűzik ki célul; a vita inkább arról szól, mekkora egyenlőtlenség fér össze egy igazságos társadalommal.

Rawls és Sen

John Rawls 1971-es művében azt javasolta, képzeljük el, hogy egy társadalom szabályait a „tudatlanság fátyla” mögül kell megalkotnunk, nem tudva, milyen helyre születünk majd benne. Szerinte ilyenkor ésszerűen olyan rendet választanánk, amely a valódi esélyegyenlőséget biztosítja, és amelyben az egyenlőtlenségek a legrosszabb helyzetűek javát is szolgálják.

Amartya Sen más irányból közelített: azt kérdezte, mire képesek ténylegesen az emberek. Egy ugyanakkora jövedelem mást jelent egy egészséges és egy beteg, egy városban és egy elzárt faluban élő ember számára. Az esélyegyenlőség ezért nemcsak pénz kérdése, hanem az egészség, a tudás, a mobilitás és a részvétel lehetőségeié is.

Rawls bírálói – köztük Robert Nozick – arra figyelmeztettek, hogy az újraelosztás korlátozhatja az egyéni szabadságot és a tulajdonhoz való jogot. Ez a vita ma is élő, és nem dönthető el egyszerűen: két valódi érték egyensúlyáról van szó.

Miért az iskola?

A nemzetközi kompetenciamérések, így az OECD PISA-vizsgálatai, rendre azt mutatják, hogy a magyar diákok eredményeit a családi háttér az OECD-átlagnál erősebben befolyásolja. Ez azt jelenti, hogy az iskolarendszer a hozott különbségeket kevésbé tudja kiegyenlíteni, mint sok más országban. Az okokról és a megoldásokról élénk szakmai vita folyik: szóba kerül a korai szelekció, az iskolák közötti különbségek, a pedagógusok helyzete és a hátrányos helyzetű térségek iskoláinak támogatása.

Mérce, nem jelszó

Az esélyegyenlőség akkor válik hasznos fogalommá, ha mércévé tesszük: ha egy intézkedésről megkérdezzük, hogy a rosszabb helyzetből indulók esélyeit javítja-e, és ezt adatokkal is ellenőrizzük. Jelszóként mindenki egyetért vele; mércéként kényelmetlen kérdéseket tesz fel – minden kormánynak és minden ellenzéknek egyaránt.